Az ellátási lánc kockázatkezelése minden eddiginél fontosabb az ipar és a kereskedelem számára
A szállítási láncok biztonságának növelése
Nem ritkaság, hogy egy modern, többlépcsős ellátási láncban beszállítók százai vesznek rész. Az ezeken a szállítási láncokon belül jelentkező, előre nem várt sebezhető pontok évente több millió euróba kerülnek a vállalatoknak. Különösen a koronavírus járvány idején vált a logisztika minden vállalat és ágazat központi irányítóegységévé, ezáltal pedig a szállítási lánc megbízható kockázatkezelésének jelentősége is nagymértékben nőtt. Mai bejegyzésünkben ezért az ellátási lánc kockázatkezelésével foglalkozunk.
Mit takar az ellátási lánc kockázatkezelése?
Az ellátási lánc kockázatkezelése a szállítási lánc kockázatainak csökkentését célzó stratégiák és intézkedések, valamint technológiák és folyamatok alkalmazását írja le. Másik irányból szemlélve ezek folyamatosságának és megbízhatóságának a biztosításáról van szó. A 2010-es izlandi vulkánkitörés megbénította az európai légi áruszállítást; ez az esemény tette próbára először a just in time szállítási láncoktól való globális függőséget. A kockázatkezelés átalakítása ekkor a globális értékláncok rugalmasságának és ellenálló képességének növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabban kell előrejelezni a kockázatokat és optimalizálni kell a válsághelyzetek keretfeltételeit. A Deloitte egyik felméréséből kiderült, hogy a globális ellátási láncok 85 százalékánál következett már be legalább egy üzemzavar, még normál működés esetén is. A koronaválság kétségtelenül tovább fogja ösztönözni ezeket a változásokat.
A szállítási láncok ismert és nem ismert kockázatai
A sikeres kockázatkezelés érdekében célszerű mind az „ismert”, mind pedig az „ismeretlen” kockázatokat kezelni. Az „ismert kockázatok” közé tartoznak az olyan veszélyek, mint a késedelmes szállítás, az anyagköltségek változása vagy a szállítás megszakadása. Megfelelő kutatással és piaci ismerettel ezek nemcsak előrejelezhetők, hanem szisztematikusan kategorizálhatók és már előzetesen egyértelmű ajánlások dolgozhatók ki ezekre az esetekre. A teherautósofőrök számára végzett regionális kockázatelemezés közkedvelt példaként hozza fel az időjárástól való függőséget vagy a forgalmas, szűk keresztmetszeteknél kialakuló dugókat. Ilyen esetben a probléma egyszerűen megfogalmazható és értékelhető, és minden forgatókönyvhöz meghatározható egy a problémából levezetett teendő is (pl. kerülőút). Ahogy a mondás tartja: aki át mond, mondjon bét is. Akármennyire is jól hangzanak ezek a példák, az is világos, hogy éppen az ismert kockázatokat kell rendszeresen ellenőrizni, mivel pl. új építkezések kezdődhetnek vagy szezonálisan változhatnak az időjárási viszonyok. Az viszont mindenképpen igaz, hogy az aktív kockázatkezelés csökkenti a kockázatot.
Mindkét esetben ki kell alakítani a kockázatkezelés keretrendszerét. Ebben kiszámítják a kockázat bekövetkeztének valószínűségét és annak várható hatását a vállalatra és a szállítási lánc további szakaszaira nézve. Az első segítséget a jellegzetes forgatókönyvekkel és megfelelő cselekvési ajánlásokkal ellátott, az alacsonytól a magas kockázatig terjedő, egyszerű jelzőrendszer jelenti.
A „nem ismert kockázatok” ezzel szemben olyan nehezen megjósolható eseményeket jelentenek, mint a természeti katasztrófák, a hirtelen bekövetkező politikai zavargások vagy a COVID-19-hez hasonló világjárványok. Az ellátási lánc kockázatkezelése mindkét fajta kockázat esetében jellemzően az azonosítás, értékelés, kezelés és monitorozás fázisaira bontható. Ideális esetben a szállítási lánc minden lépésében azonosítják és dokumentálják a kockázatokat, így következtetések vonhatók le és cselekvési javaslatok vezethetők le belőlük a következő szállítmányokra vonatkozóan. A nem ismert kockázatok speciális struktúrát és előkészítést igényelnek. Elsősorban a saját munkavállalók alkalmasságát és tudatosságát kell elérni. Munkavállalói képzésekkel,teljesítményszabványokkal és egy felügyeleti, elemzési és beszámolókészítési struktúra fejlesztésével meg kell teremteni a kockázattudatos vállalati kultúrát. Ennek megfelelően pl. pozitív visszajelzést kell adni a munkavállalóknak, ha azok nyíltan beszélnek a szállítási lánc lehetőséges kockázatairól. Ezenkívül egyértelműen kommunikálni kell a felelősségi köröket és az elvárásokat. Ha ez megtörténik, valamennyi érdekelt tisztában lesz a vállalaton belüli kockázattűrés hatásaival és határaival, így az esetleges kockázatokra gyors megoldások találhatók.
Kockázatminimalizálás a digitalizáció korában
A kötelező jogi érvényű szerződések, a dokumentációk és az előírások kezelése óriási kockázatot jelent. Különösen most, a koronavírus idején élesedett ki a digitális és az analóg világ közötti küzdelem. A sokféle különböző IT- és telematikai rendszer, valamint a nem egyértelmű adatvédelmi és adattárolási szabályozások főként a kisvállalkozások számára jelentenek nagy kihívást.
Mindezen kockázatok megelőzése érdekében a vállalatoknak haladéktalanul olyan egységes, átfogó és felhasználóbarát megoldást kell megvalósítaniuk, amely pontosan ezeket célozza.
Digitális segédeszközök az ellátási lánc kockázatkezelésében
Lekésett időintervallum a rakodórámpánál, forgalmi dugók, váratlan nehézségek idegen nyelvű űrlapokkal, drága üresjáratok – jól ismertek a fuvarozókat érintő tipikus kockázatok. A TIMOCOM Smart Logistics System pontosan ezeknek a szállítmányozókat, teherautósofőröket, ezáltal a gyártó és kereskedelmi vállalatokat is érintő kockázatoknak a minimalizálásában nyújt segítséget. A szóban forgó kockázatok mellett üzleti döntések is levezethetők a vállalat belső statisztikáiból, így a jövőben objektív döntések hozhatók, javíthatók a fennálló üzleti kapcsolatok, valamint szükség esetén új üzleti partnerek választhatók.